A térdízület a legnagyobb és legbonyolultabb ízület, mozgásának iránya és mértéke azonban elég korlátozott. A térd fő mozgása a hajlítás és nyújtás (flexio, extensio).
Működését az ajtóra felszerelt zsanérhoz lehetne hasonlítani. Az ízület felszínére mozgáskor és járáskor igen nagy erők hatnak. A minden helyzetben meglévő stabilitást nem az ízület csontos felépítése, alakja, hanem a bonyolult lefutású és működésű, rendkívül erős szalagok (elülső és hátsó keresztszalag és 2 oldalszalag) adja.
Járásnál a testsúly fele, lépcsőn járáskor a testsúly 2-3-szorosa nehezedik a térdre.
Izomműködés járás közben:
Feszítő izmok: A négyfejű combizom a járás fontos izma. A támaszkodó alsó végtagon két fázisban működik. Első aktivitása a sarokra érést követően kezdődik. Az átgördülés idején, amikor a támaszkodó végtag felett van, a négyfejű combizomban aktivitás nem észlelhető, de a támaszkodási szakasz végén, az elrugaszkodásban már ismét erőteljesen működni kezd.
Hajlító izmok: A combon elhelyezkedő un. térdhajlító izmok a csípőízületre is hatnak. Működésük megfigyelhető a lengési szakasz végén és a támaszkodási szakasz elején más-más szerepkörben. A támaszkodó alsó végtagon a sarokra érés után maximális az aktivitásuk, a négyfejű combizom a térdízületi feszítő funkciójával egyidőben a csípőízület feszítésében is segít. A lengő végtagon a lengő szakasz végén a térdízület hajlítási szögét fixálja. Az izmok szimmetrikus működése, és a térdízület optimális terhelése a járás alapfeltétele. Hosszútávon a térdízületek rossz terhelése az ízületek károsodásához, degenerációjához, kopáshoz vezethet.
Különböző szerkezeti eltérések (O-láb, X-láb), traumák, sérülések, mikrotraumák sorozata, gyulladások, kopás előtti (praeartrosis) állapotnak tekinthetők.
Egy átlagos nap folyamán mindkét térd valódi edzésben részesül.
Általában több, mint tízezer lépést teszünk meg egy nap. A mozgásnyomaték következtében számos lépésnél, például lépcsőn járásnál a térdnek gyakran a testsúlyunk két- vagy háromszorosát kell hordoznia. Ezért olyan döntő fontosságú a test helyes vonalbeállításának a fenntartása.
Genu valgum (gacsos térd, „X” térd)
A combcsont és a lábszár tengelye nyitott szöget zár be. Genu valgum esetén jellegzetes a lábtengelyállás: a lábszár kifelé fordul, a sarok valgus állású, a két belboka nem érintkezik.
Az eltérés mértékét állva és fekve a belbokák közötti távolság mérésével határozzák meg. Gyerekkorban általában fiziológiás, 6-10 éves kor körül várható spontán korrekció.
Oka: rachitis, a tibia (lábszár csont) vagy a femur (combcsont) növekedési zavara, asepticus csontelhalás, oldalszalag lazaság, veleszületett kötőszöveti gyengeség, stb.
A genu valgum ( „X” térd) praearthrosisnak (kopás előtti állapot) tekinthető. A rendszeres, speciális gyógytorna rendkívül fontos a térdízületi kopás (gonarthrosis) elkerülése miatt.
Genu varum( „O” láb)
A combcsont és a lábszárcsont befelé nyitott szöget zár be. A két térd közötti távolságot feve és állva cm-ben mérjük. Csecsemőkorban viszonylag gyakori a genu varum, de ezt a gyermek kinövi, 8-10 éves korra korrigálódik.
Az idősebb korban jelenlevő formák, főleg azok amelyek progressziót mutatnak, kopás előtti stádiumnak (praearthrosis) minősülnek, és korrekciót igényelnek. Minél korábbi stádiumban kezdjük a korrekciót, annál jobb eredményeket lehet elérni.
Az elváltozás lehet egyoldali, lehet kétoldali, minden esetben rendszeres, speciális gyógytorna kezelésre van szükség, a deformitás mértékének csökkentése, a későbbi térdízületi kopás elkerülése miatt.
Oka: rachitis (angol-kór), Paget-kór, coxa vara-infantum, veleszületett kötőszöveti gyengeség, a combcsont vagy lábszárcsont növekedési porcának károsodása, rossz helyzetben rögzült törések, abductios csípőcontractura, térdízületi kopás (gonarthrosis) stb.
Genu recurvatum (kardvadli)
A térd fokozott extensiója (hyperextensio) 20 fok felett kórosnak minősíthető. Különböző súlyosságú lehet, enyhe változatnál a térd extensiója meghaladja a normálisnak számító 5-10 fokot, a térd flexiója teljes. Súlyosabb esetben a tibia subluxalódik, a térdflexió beszűkül. A legsúlyosabb a tibia teljes luxatiója, ebben az esetben nincs aktív flexió, a térdflexorok az ízületi tengely előtt helyezkednek el. Ebben az estben járásképtelenség is előfordulhat.
Chondropathia
A nagy ízületekre, főleg a térdízületre jellemző elváltozás, degeneratív folyamat. Chondropathia esetén a csontok felszínét borító porc vastagsága és teherbíró képessége csökken. Az ok valamilyen korábbi sérülés, trauma (gyakran sportolóknál) vagy anatómiai elváltozás pl. genu valgum (X láb), térdkalács ficam stb. Gyakori ok sportolóknál az ízületet érő hirtelen fokozott terhelés. Figyelni kell az edzéstervre, és a fokozatosság elvét követve kell terhelni, ezzel csökkenthetjük a betegség kialakulásának kockázatát..
A megelőzés a legjobb terápia! Figyelembe kell venni, hogy az ízületi porcnak sem önálló keringése (degenerációra hajlamos), sem pedig saját beidegzése nincs, általában akkor jelentkezik a fájdalom, amikor az elváltozás előrehaladt állapotban van. A legkisebb panasz esetén érdemes szakemberhez fordulni!
Térdízületi kopás (gonarthtrosis)
A térdízületi kopás az egyik leggyakoribb kopás.
Okai és formái:
- Primer: a csípő és a láb statikai betegségei, anyagcserezavarok, túlzott, vagy szakszerűtlen sportolás, súlyfelesleg, nehéz fizikai munka stb.
- Secunder: poszttraumás betegségek, avasculáris necrisisok, Paget-kór, gyulladások, rheumatoid arthritis stb.
Legjellemzőbb tünetei:
- mozgáskor indítási fájdalom
- a térd terhelhetőségének csökkenése, főleg lépcsőnjárás nehezített
- időváltozással kapcsolatos érzékenység
- mozgáshatárok beszűkülése, kontraktúra
- izmok gyengülése, sorvadása (izomatrophia), főleg a m. vastus medialis izom sorvadása
- crepitáció (ropogás) a térdízületben
- ízület duzzanat gyulladással stb.
Kezelése:
A térdízületi kopás (gonarthrosis) komplex rehabilitációs programjának, leghatékonyabb része a gyógytorna:
- az ízület élettani körülményeinek javítása, mozgáshatárok növelése, kontraktúra nyújtás
- medencekorrekció, optimális terhelési viszonyok létrehozása
- izmok erősítése
- mozgásfunkció javítása
- műtétek, térdprotézis (TEP) megelőzése
Baker- Cysta
A Baker-cysta valamilyen betegségnek a következményeként kialakuló, kocsonyás anyagot tartalmazó tömlő a térdhajlatban. Okozhatja a térdízület krónikus gyulladása (pl. rheumatoid arthritis), a térdízületi porc kopása, de akár meniscus sérülés is állhat a háttérben.
A térdhajlatban a folyadék a bursába (tömlő) préselődik, visszafolyni nem tud, felhalmozódik. A térdhajlatban jól tapintható a kisebb-nagyobb, változó keménységű „hólyag”, ami ultrahanggal jól kimutatható.
A fájdalmat nem a Baker-cysta okozza, hanem a gyulladás. A Baker-cysta megrepedhet, következtében a lábszár, boka megduzzad, feszítő érzést okozva. Időnként mélyvénás trombózis tüneteit utánozhatja.
Elsősorban az alapbetegséget, a gyulladást kell kezelni!
Meniscus sérülés (laesio menisci)
A térdízületet nem övezi nagy izomköpeny, és igen nagy igénybevételnek van kitéve, tehát könnyen érik külső sérülések. Az egyik leggyakoribb térdsérülés a meniscus sérülés. Az ízfelszínek kiegyenlítését szolgáló meniscusoknak (medialis és lateralis) nincs saját vérellátása, táplálkozásuk a synoviális folyadékból (ízületi nedv) történik, tehát degenerációra hajlamosak. Mivel a medialis meniscus kisebb mozgású, gyakrabban sérül (a medialis-lateralis meniscusok sérülésének aránya 8 az 1-hez) főleg guggoláskor, hirtelen hajlításkor, túlzott igénybevételkor. Leggyakrabban a meniscusok hátsó szarva sérül, ez a rész a leginkább hajlamos a becsípődésre.
Oka:
- külső behatás, baleseti sérülés
- sporttevékenység
- térd alaki és funkcionális sérülései
- hajlamosító tényezők, stb.
Tünetei:
- erős fájdalom
- duzzanat, folyadékgyülem (hydrops)
- vérömleny (haemarthros) bázis szakadásnál
- mozgatásra fájdalom,stb.
MRI, vagy arthroscopos vizsgálattal lehet egyértelművé tenni a diagnózist..
Kezelés :
- konzervatív: gyógytorna, fizióterápia
- műtét: arthroscopia, a leszakadt kis rész eltávolítása
A műtét utáni rehabilitáció, gyógytornász segítségével néhány hetet vehet igénybe. Precíz, személyre szabott, professzionális kezelésre, gyógytornára van szükség ahhoz, hogy a későbbiekben jó funkciójú fájdalmatlan térdízülete legyen. A fokozatosság elvét kell követni a rehabilitáció során, az izomerősítő és nyújtó gyógytorna gyakorlatoknak összhangban kell lenni. Tévedés csak a combizom erősítésére fektetni a hangsúlyt. A tökéletes terhelési viszonyokra legalább annyira érdemes odafigyelni, mint az ízületi funkció tökéletesítésére.
Keresztszalag sérülés, szakadás
Az elülső keresztszalag a térdízület legfontosabb stabilizáló eleme, amely a térdízület közepén helyezkedik el a combcsont és a sípcsont között. A térdízület nyújtásakor az LCA megfeszül, megakadályozza, a térdízület hátrabillenését. A lábszárcsont befelé forgatását (berotatio) is behatárolja a combcsonthoz képest. Stabilizáló szerepe van a térdhajlításban (flexio) és a térdnyújtásban (extensio) is.
Szakadása során az ízület instabilitása következik be, ami az ízületet borító hyalinporc károsodását, illetve ízületi kopás kialakulását okozza. A sérülés leggyakrabban a térd oldalirányú kimozdulásával, a lábszár fokozott kicsavarodásával jön létre. A sérülés lehet részleges szalag szakadás, lehet teljes keresztszalag szakadás.
Az ízületi kopás kialakulásának elkerülése miatt, illetve egy jó funkciójú, stabil térdízület elérése érdekében az elsődleges teendő az ízület stabilizálása.