A gerinc működésének megértéséhez, és gyógyításához nélkülözhetetlen a gerinc
biomechanikájának ismerete.
A gerincre az egyszerűsített biomechanikai modell esetén álló helyzetben hat:
- a testsúlyból adódó teher,
- a hasizmok által ható erő.
Hatásuk:
- előrehúzó erő,
- az egyes mozgásszegmentumokra, azaz (az egyszerűség kedvéért a gerinc közepére vetített) kis ízületeire és porckorongjaira hajlító erőként, forgatónyomatékként hatnak.
Ellenerő: a csigolyákon eredő és tapadó izmok.
Hatásuk: emelőkarszerű.
Egyensúlyi helyzet: a két erő és a hozzá járó erőkar szorzatának értéke megegyező.
Az ízületekre és a porckorongokra ható teher a legkönnyebben akkor számítható ki, ha:
- a testtömeg középpont és az izomerő ismert,
- a teher behatása a testsúlyvonallal és az izmok vektorával párhuzamos,
- illetve a gerinc hossztengelyében hat.
Ha a párhuzam nem áll fent, a mozgás szegmenteken belüli erő két komponensű:
- függőlegesen ható, axiális irányú nyomóerő,
- horizontálisan haladó, ventrál felé ható nyíróerő.
Következménye:
- a porckorong rugalmassága legyőzi,
- a kisizület anatómiai sajátságai révén károsodhat.
Az említett erőviszonyok sajátságai:
- minden szegmentben más jellemzőket adnak,
- az eredő erő iránya és nagysága a hely- és helyzetváltoztatás folyamatában is állandóan változik.
A fenti, primitív funkcionális egyensúlyi modell viszonylataihoz képest a valóságban:
- a gerinc nem egyenes,
- az izmok együttműködése révén az erők kombinálódnak,
- a csigolyák ízületei a test súlyvonalától hátrébb helyezkednek el,
- a csigolyák ízületei nem egyszerűen körülhatárolható forgásponttal rendelkeznek,
- a csigolyák ízületei minden szegmentben más helyzetben állnak,
- a csigolyák ízületeinek dőlésszöge a transzverzális és horizontális síkhoz képest befolyásolják a vertikális és horizontális erő kiiktatásának lehetőségét,
- a csigolyák felső ízületei az anterior erők semlegesítésére alkalmasak, az alsók a poszterior irány legyőzésére,
- a porckorong a magas folyadéktartalom miatt a nyomás szinte egyenletesen oszlik el, a forgástengelye ezért nem pontosan meghatározható,
- a zselészerű magot borító, keresztezett irányú rostgyűrűk révén a nyíró- és rotációs erőkkel szembeni ellenállás jelentős,
- a mozgás szegment pillanatnyi forgáspontja: az axiálisan és az ízületi komponensekből eredő hatóerők metszéspontja,
- a mellkas és a medence egész konstrukciója is lényegesen befolyásolja az erőviszonyokat,
- a szalagrendszerek szerepe sem elhanyagolható,
- a ligamentum longitudinale anterius és posterius a rotációt fékezi,
- a ligamentum supra- és interspinalia, valamint a flavum a ventrálflexiót korlátozza,
- a nehézségi erő vonala nagyrészt a gerinc előtt található, ezért a fellépő nyomóerő és erőkarviszonyok miatt a forgástengelyben mindig hat forgatónyomaték,
- az elülső oszlopban (a csigolyatest és porckorong által alkotott egységben) túlnyomórészt kompressziós erők mérhetők,
- a hátsó struktúrákban (nyúlványok, ízületek, izmok összjátékában, azaz a szegmentális ízületi láncban) húzóerők jönnek létre,
- a részek csakis együttműködve tudnak hatékonyan működni károsodás nélkül, jó példát szolgáltatva az anatómia, azaz felépítés és a funkció, avagy biomechanika egységére és kölcsönhatására.
Forrás: A gerinc biomechanikája: Országos Gerincgyógyászati Központ – Dr. Perjés Kornél: Ortopédia, Budapest, 2005