Állóképesség – a szervezet azon képessége, amely a fizikai terheléshez szükséges energiákat hosszútávon biztosítja.
Az állóképességet befolyásoló tényezők:
- Keringési-, légzési-. anyagcsere-, idegrendszer működése
- Mozgáskoordináció
- Alkati adottságok – izom felépítése (izmok mitokondriális tartalma)
- Akarati tényezők
Az állóképesség fajtái: hosszútávú állóképesség, középtávú állóképesség, rövidtávú állóképesség, erőállóképesség, gyorsasági állóképesség
Az állóképesség fejlesztés módjai:
I. Tartós terhelés (folyamatos mozgással):
- Folyamatos terhelés (hosszantartó terhelés, iram változatlan) pl.ciklikus mozgások: gyaloglás, futás, biciklizés, úszás, stb.
- Változó terhelés (hosszantartó terhelés az iramot tervszerűen változtatva) pl. ritmikus gimnasztika
- Iramjáték (játék irammal, sebességgel)
Fontos: a diagnózis pontos ismerete, illetve az egyéni terhelhetőség figyelembevétele
II. Intervallumos terhelés esetén a terhelési és pihenési szakaszokat tervszerűen változtatjuk. A pihenési szakaszok csak részleges pihenőt nyújtanak. Az intenzitás mindig a terhelés időtartamához igazodik.
A belgyógyászati betegségek, főleg szív- és érrendszeri kórképek gyógyítására, az aerob állóképesség fejlesztést alkalmazzuk a gyógytestnevelésben. Betegségek esetén többnyire a meghatározott intenzitású mozgás végzése ajánlott (legalábbis a kezdeti szakaszban), olyan mozgásforma javasolt, amelynél a fizikai aktivitás intenzitása a testmozgás folyamán közel azonos, a mozgás közben mért pulzusszám jelentős változást nem mutat. Ilyenek a ciklikus mozgások: séta, gyaloglás, kocogás, futás, kerékpározás, úszás, stb.
Az aerob állóképességet kedvezőtlenül befolyásoló élettani tényezők:
- Amikor a külső levegőben az oxigén nyomása nem megfelelő – pl. rövid ideig tartó mozgás légszomjat válthat ki.
- A légzőszervi betegségben szenvedőknél a belélegzett oxigén nem tud kellő mennyiségben, a vértestekben lévő hemoglobinhoz kötődni.
- Amikor az oxigén szállítása céljából nincs megfelelő mennyiségű vörösvértest, vagy a vörösvértestek nem tartalmaznak elegendő hemoglobint, amely megköthetné az oxigént (pl. vérszegénység, vashiányos állapot)
- A szív elégtelen működése (az oxigén mennyiség amely a tüdőből eljut az izmokhoz, függ a szív teljesítményétől)
- A szimpatikus-, vagy paraszimpatikus idegrendszer kóros működése. (A szimpatikus idegrendszer azokat a funkciókat serkenti, amelyek valamilyen „készenléti”, vagy „vész” helyzet esetén szükségesek, a paraszimpatikus idegrendszer inkább fékezi ezt a „mozgósítást”, serkenti a regenerációs folyamatokat)
- Amikor a máj a glikogénraktárak kiürülése után nem tud fehérjéből glikogént szintetizálni
- Amikor az izmokban illetve a májban tárolt glikogén mennyisége nem megfelelő
Az edzésterhelés adagolásának, az egészséges és a különböző betegségekben szenvedők számára is személyre szabottnak kell lenni, figyelembe véve az illető korát, nemét, alkati adottságait, aktuális állapotát (betegeknél a pontos diagnózist), testnevelési előképzettségét, edzettségi szintjét. Amennyiben az edzésadagolás nem megfelelő, túledzés, túlterhelés következhet be, ami különösen a belgyógyászati betegségekben szenvedőknél súlyos következményekkel járhat. Túledzés esetén, betegség nélkül is csökken a teljesítmény, mert a szervezet alkalmazkodási mechanizmusai kimerülnek.
Edzésterve készítéséhez vegye igénybe szakember segítségét!
fotó: sxc.hu