A bokaízület működésének megértése illetve a bokasérülések elkerülése érdekében néhány anatómiai alapfogalmat szeretnék ismertetni.

A lábszár a lábfejjel a bokaízület révén kapcsolódik és alkotásában a következő csontok, vesznek részt:
• Sípcsont
• Szárkapocs
• Ugrócsont (talus)

Az ízületi tok elöl és hátul vékony és viszonylag laza, oldalt viszont erős, feszes.
A bokaízület szalagrendszere:

• Belső bokaszalag: lig. deltoideum (deltaszalag), a bokaízület legerősebb szalagja, amely belbokáról indul és legyezőszerű alakja van.
• A külső bokaszalagok (lig. talofibulare, lig. calcaneofibulare, lig. quadratum), a szárkapocs felől húzódnak a lábtőcsontokra. A külboka szalagok sérülékenyebbek, általában ránduláskor ezek a szalagok szoktak sérülni.

Bokaízület:
Felső ugróízület (articulatio talocruralis) amelyben a mozgásirány:

• Dorsalflexio (lábháti hajlítás, „pipa”). Ennek az értéke: 0-50 fok,
• Plantalflexio (talpi hajlítás, „spicc”). Értéke: 0-20 fok

Alsó ugróízület (articulatio talocalcaneonaviculare) amelyben a mozgásirány:

• Inversio – a belső talpszél emelése
• Eversio – a külső talpszél emelése

Mechanikai és statikai szempontból a legtöbb munkát a láb végzi, a testsúly a bokavillán keresztül tevődik az ugrócsonton keresztül a lábra, ahol a súly kettéoszlik, a sarokcsontra és az előlábra. Jó terhelési viszonyok, jó statika esetén a sarokcsontra a testsúly 2/3-a, az előlábra a testsúly 1/3-a kerül. Ideális terhelési viszonyok esetén a medence dőlésszöge tökéletes, az alatta lévő ízületek csípő, térd, és boka egymás alá esnek. Ha a medence előre-, vagy oldalra elbillen, a boka és a többi ízület terhelése nem egyenletes. A egyenlőtlen terhelési viszonyok következtében pedig az ízület körüli tok- illetve szalagfeszülés nem fiziológiás, ami ízületi instabilitáshoz vezet. Az ízületben létrejövő instabilitás (recsegés, ropogás, „lötyögés”) az ízületet korai kopásához, illetve az ízület sérüléséhez vezethet.

A bokasérülések különböző mértékűek lehetnek az egyszerű rándulástól, illetve az oldalszalagok többé-kevésbé jelentős sérülésével járó bokaficamtól egészen a szalagszakadásig. A legfőbb tünetek : fájdalom, duzzanat, szalagszakadás esetén vérömleny kialakulása, illetve a sérülés mértékének megfelelő mozgáskorlátozottság.

A szalagsérülések formái:

• Enyhébb változata a szalagsérülésnek, a külboka szalagjainak és a peroneus izmok inainak a túlnyúlása. Ilyenkor párnapos (kb. 1hét) pihentetés, borogatás illetve jegelés megoldja a problémát.
• Súlyosabb szalagsérülés esetén az elülső külbokaszalag, a lig. talofibulare elszakad, és a peroneus izmok (longus és brevis) nagyon megnyúlnak. Ebben az esetben teljes tehermentesítés, kb.3-4 hétig gipszsín alkalmazása javasolt. A szakszerű rehabilitációs protokoll legfontosabb része a személyre szabott gyógytorna.
• Legsúlyosabb esetben a külbokaszalagok elöl és alul is, elszakadnak (lig. talofibulare, lig. calcaneofibulare) az ízületi tok is megsérül, illetve a boka körüli izmok túlnyúlnak. Ilyen súlyos esetben, a konzervatív kezelés általában nem eredményes, műtétre van szükség. A műtét utáni szakszerű rehabilitáció, gyógytorna, nélkülözhetetlen a gyógyulás szempontjából és mindig a műtéti megoldás függvénye. Vegye igénybe szakember, gyógytornász segítségét!

Figyelem! A látszólag kis sérülésekre is érdemes odafigyelni és javasolt a szakszerűszakszerű ellátás ahhoz, hogy jó funkciójú, fájdalmatlan bokája legyen a későbbiekben, és elkerülje a későbbi ízületi kopást, illetve egyéb szövődményeket.
– Minden trauma (mikrotraumák sorozata) kopás előtti stádiumnak minősíthető (praearthrosis)
– Szalagszakadáskor kialakuló kis vérrögök trombózishoz vezethetnek

A terhelési viszonyok rendezésével, ízületstatikai gyógytornával a bokaficam kockázata csökkenthető.