A szomszédos csigolyatestek nemcsak porckorongok révén, hanem ízületek útján is kapcsolódnak (un. ízületes összeköttetés, vagyis articulatio intervertebrális). A gerincet alkotó csigolyasorban a felső csigolya alsó ízületi nyúlványa kapcsolódik az alatta lévő csigolyatest felső ízületi nyúlványához, ez biztosítja a gerinc mobilitását. Ezeket a feszes típusú ízületeket nevezzük kisízületeknek. Természetesen a porckorongokhoz hasonlóan a gerinc különböző szakaszain az ízületi nyúlványok alakja és iránya különböző, ami a gerincmozgásokat nagymértékben befolyásolja.

Az ízületi kopás és meszesedés tulajdonképpen civilizációs betegségnek tekinthető és leginkább a középkorosztályt és az idősebb generációt érinti, de a fiatal sportolók körében is gyakran találkozunk ezzel a kórképpel.

Rizikófaktorok

A betegség kockázati tényezői a következők:

• inaktivitás, mozgásszegény életmód
• az öröklött hajlam
• ízületi gyulladás
• veleszületett vagy szerzett gerincbetegségek (pl. Scheuermenn-kor, gerincferdülés, stb.)
• rossz statika, rossz terhelési viszonyok (helytelen testtartás, sok, ülés, hosszú távú féloldalas tevékenységek-, sportok)
• extrém sportolás
• szakszerűtlen sportolás – a „formába hozom magamat” címszó alatti fineszprogramok, a súlyzók helytelen használata, a különböző divatos mozgásformák helytelen kivitelezése (pl. jóga) olykor többet árt, mint használ testünknek.
• gerincet ért balesetek, traumák
• túlerőltetés
• súlyfelesleg
• szakszerűtlen kezelés ( gerinc rángatása, ropogtatása)

Tünetek

A kórkép jellemző tünete a derék-, vagy nyakfájdalom, amely kezdetben leginkább erős megterhelést követően jelentkezik. Az ízületi instabilitás következtében ropogás (crepitatio) is előfordulhat, amit sajnos sokszor szakszerűtlenül rángatunk, tovább fokozva a problémát. Később jelentkezik a tipikus ízületi kopásra jellemző, az aktív nyugalmi helyzetet követő „indítási fájdalom” amikor a páciens arról számol be, hogy hosszas ülés vagy fekvés után alig tud megmozdulni, de fokozatosan „bejáratódik”, és az éles fájdalom enyhül.

Ha a fájdalom hosszantartó, szűnni nem akaró, vagy végtagba sugárzó, forduljon szakorvoshoz, hiszen hasonló tüneteket okozhatnak egyéb mozgásszeri betegek is pl. porckorongsérv, ízületi gyulladás, stb. A korai diagnózis és az azt követő professzionális kezelés a gyógyulás szempontjából döntő fontosságú!

Sok esetben, különböző vizsgálatokra (röntgen, CT, MRI, labor, stb.) is szükség van ahhoz, hogy ne a „sötétben tapogatózunk” és a probléma igazi okát találjuk mag.

Kezelés

Elsődleges cél a megelőzés!
A gerinc alapvető védelme:

• helyes testtartás,
• statikai szempontból ideális medenceállás,
• megfelelő izmok (izomfűző a gerinc körül) kialakítása már lehetőleg gyermekkorban,
• helyes emelési technika megtanulása.

Természetesen a kezelések szempontjából is az oki terápiára érdemes koncentrálni, nem pedig a tüneti kezelésekre. Akut stádiumban persze a fájdalomcsillapítók, illetve egyéb fizikoterápiás kezelések is javítják az életminőséget. A gerinc tehermentesítésével (fekvés háton felhúzott lábakkal vagy oldatfekvés) csökkenthetjük a fájdalom következtében kialakult kényszertartást, illetve az izmok spaszticitását (merevségét). A fájdalom enyhülésével az óvatos gyógytorna is elkezdhető.

A komplex konzervatív kezelések közül a leghatékonyabb oki terápiának minősülő gyógymód a speciális, lehetőleg személyre szabott gyógytorna és annak hatékonyságát fokozó egyéb mechanoterápiák (McKenzie terápia, masszázs, szakember által végzett manuál terápia, PNF, stb.)