A helyes tartással kapcsolatban tudjuk, hogy milyen fontos a medence optimális állása, de vajon azt is hogy, miért? Valóban elegendő lenne az, hogy a popsit összeszorítjuk és a medencét hátrabillentjük a gyakorlatok végzése közben?

A helyes testtartás alapját képező stabil medenceállás fontosságát szeretném hangsúlyozni az alábbiakban.

Az ember felső testének súlya a medencére, innen pedig az ágyéki gerinccsigolyákon át a keresztcsontra terhelődik. A keresztcsontról aztán a két medencecsont továbbítja a súlyt a két csípőízületen keresztül a két alsó végtagra.
A medencére érkező súly álló helyzetben más erőhatásokat idéz elő, mint ülő helyzetben.

Álló helyzetben a medence egyszerű boltozatnak tekinthető, melynek pillérei a csípőcsontok, záróköve pedig a keresztcsont. (Dr. Miltényi Márta) A normál medenceállás 60-65 fok a horizontális síkhoz képest, tehát a medence picit előredől a combfejeket összekötő tengelyen. Ez a szög határozza meg a csípőízületek helyzetét, illetve a gerinc fiziológiás görbületeinek mértékét (ágyéki görbület) szagittális (nyílirányú) síkban. Ha a lumbalis lordosis (ágyéki görbület) fokozódik, akkor a test tartása során az izmoknak nagyobb energiát kell kifejtenük. Ha a görbület elsimul, akkor a gerinc rugalmatlanná válik, az izmok lefutása megváltozik és ezáltal gyengévé válik. A fokozott görbület és az elsimult görbület egyaránt magában hordozza a későbbi degeneratív elváltozások (kopás, meszesedés, porckorongsérv stb.) lehetőségét.

Ülő helyzetben a medence előrebillenése gyakorlatilag megszűnik. A test ilyenkor a medencecsontokról nem a combcsontokra, hanem az ülőgumókra terhelődik. Sajnos üléskor sem optimálisan terheljük a medencénket, az ülő emberek nagy része nem az ülőgumókon, hanem viccesen fogalmazva a gerincén ül.

A medence megfelelő dőlésszögét és stabilitását bizonyos izomcsoportok harmonikus együttműködése és egyensúlya teszi lehetővé.

A medencét stabilan tartó izomcsoportok:

Hátul: a törzsfeszítők lefelé, a csípőfeszítők felfelé húzzák a medencét;

Elöl: a hasizmok felfelé, a csípőhajlítók lefelé húzzák a medencét.

Ha az ágyéki lordosis fokozódik, akkor az ágyéki gerincszakaszon lévő mélyhátizmok zsugorodnak, a hasizmok pedig megnyúlnak, elgyengülnek. Az ágyéki görbület csökkenésekor a hasizmok felső része zsugorodik, a mélyhátizmok inaktivvá válnak.

A medence előrebillenésekor a csípőhajlító izmok (m.iliopasoas, m. rectus femoris, m. tensor fasciae late, m. sartorius) rövidülnek, zsugorodnak, a csípőfeszítő izmok (m.gluteus maximus, m. biceps femoris, m.semitendinosus, m. semimembranosus) pedig gyengülnek, megnyúlnak.

A medence hátrabillenésénél a csípőt feszítő és a térdet hajlító izmok megrövidülnek, zsugorodnak, a csípőhajlítók pedig gyengülnek.

Ezeknek az egyébként egymással ellentétesen működő izmoknak kellő együttműködése szükséges ahhoz, hogy az ízületek stabilitása a középhelyzetben, mozgása pedig az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. A fent említett izmok egyensúlyát fontos helyreállítani személyre szabott ízületstatikai gyógytornával ahhoz, hogy a medence stabil, a gerinc pedig jól terhelhető legyen.