A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül: szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichiszomatika lényege, hogy számos olyan szerves betegségre jellemző testi tünet észlelhető, amelynek a hátterében egyértelműen lelki okok, megoldatlan konfliktusok állnak. A lelki izgalmak, a stressz, pszichés zavarokat idéznek elő, ami a vegetatív idegrendszer pályáin keresztül szervi tünetekben jelentkeznek. A pszichoszomatikus betegségek szemléltetik leginkább az idegállapot és az immunrendszer közötti kapcsolatot.
Hippokrátész, az egészség legfőbb feltételének a testi, lelki és környezeti tényezők közötti harmóniát nevezte meg, tehát szemlélete már abban a korban a pszichoszomatikus gyógyításról tanúskodik. A szakirodalom szerint, a pszichoszomatikus kifejezést Heinroth használta először.
A leggyakoribb, legismertebb pszichoszomatikus betegségek, amelyekről tudományos kutatások során bebizonyosodott, hogy kialakulásukban és fenntartásukban a lelki tényezők is komoly szerepet játszanak: gyomorfekély, magas vérnyomás, egyes szív-, és érrendszeri betegségek, pajzsmirigy túlműködés, krónikus sokízületi gyulladás (rheumatoid arthritis), asztma, pikkelysömör (psoriasis), különböző bélgyulladások, colitis ulcerosa, irritabilis bél syndróma (IBS), migrén, stb.
A gyomorfekélyt tartják orvosi körökben az elsőszámú pszichoszomatikus betegségnek. Napjainkban, a pszichoszomatikus betegségek között, előkelő helyet foglalnak el az evészavarok, illetve testképzavarok: bulímia, anorexia, alkoholizmus, illetve a lelki eredetű elhízás. A fájdalommal, felfúvódással, székrekedéssel, vagy éppen hasmenéssel járó irritábilis bél szindróma is lelki eredetű, de testi panaszok formájában jelentkező tünetegyüttes. A test és a lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa máig sem teljesen feltárt, ma is a tudósok egyik kedvenc kutatási témája.
.
A pszichoszomatikus betegségek rizikótényezői:
- stressz kezelési képesség elégtelensége
- elégtelen kompetenciaérzés
- függőség
- perfekcionizmus
- agresszió elfojtása
- veszteségek
- túlzott követelmények
- társ – vagy családi támogatás hiánya
A pszichoszomatikus orvoslás a testi, lelki kölcsönhatásokat vizsgálja a betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében.
Ez a fajta orvoslás személycentrikus, a betegséget nem csak különálló folyamatként szemléli, a gyógyítás középpontjában nem a betegséget hanem a beteget állítja.