Teszi fel a kérdést Kasz Ferenc, „a mindig futó ember”, testnevelő tanár, gyógytestnevelő tanár, aki a Bécs- Pozsony- Budapest szupermaratonon a férfiak mezőnyében a 7. helyen végzett, a negyedik szakaszon pedig a harmadik helyen ért célba.
A futók nagy része próbál arra törekedni, hogy minél gyorsabb legyen, illetve minél hosszabb távot tudjon lefutni. Még ha el is érték a kitűzött célt, már az jár a fejükben, hogy hogyan lehetne a következő alkalommal könnyebbé tenni a táv megtételét.
Az állóképesség növelésére nem létezik jobb módszer a futásnál. Az elszántság és a kitartás által a sportoló szervezete alkalmazkodik, és ez által hosszabb ideig képes majd futni.
A cél az, hogy legyőzzük a kilométereket.
Az edzéselmélet és módszertan megfogalmazása (Nádori, 1981) szerint az állóképesség a szervezetnek fáradással szembeni ellenálló képessége hosszan tartó erőkifejtésnél. Mindez három fiziológiai faktortól függ: az oxigénfelvételtől, a tejsavküszöbtől és a hatékonyságtól.
Az oxigénkapacitás azt méri, hogy mennyi oxigént tudunk juttatni izmainkhoz. Szaknyelven max. VO2-nek (maximális oxigénfelvétel) nevezzük. Ez az értékünk minél magasabb, annál magasabb az állóképességi szintünk.
A tejsavküszöb szintnél mindegy milyen magas a VO2 szintünk, a tejsav felgyülemlése az izmokban izomproblémához fog vezetni. „Egy edzetlen ember szervezetében a max. VO2 szintjének már harminc-negyven százalékánál felgyülemlik a tejsav.” – mondja dr. Russell Pate, a témával foglalkozó amerikai kutató.
A hatékonysággal kapcsolatban pedig, talán mindenki érzi, minél könnyebb a futóstílusa valakinek, annál kevesebb oxigént kell felhasználnia, és annál tovább tud majd futni.
Állóképességünk persze a génjeinkben is kódolva van, de az edzésekkel ezek a határok nagyban kitolhatók a szervezet egyre nagyobb terheléshez való fokozatos hozzászoktatásával. Persze egy viszonylag edzetlen szervezetnél könnyen lehet elérni látványos javulást, míg egy rendszeres ultrafutónál ez már nem lesz ilyen „könnyű” feladat.
Kasz Ferenc ultramaratoni futó szerint:
„Ha egy éremmel akarsz gazdagabb lenni, válaszd a 100 méteres síkfutást. Ha egy élménnyel, válaszd a maratont”
/Emil Zatopek/