A hátúszás is rengeteget fejlődött az idők folyamán. A hátúszástechnika eleinte a mellúszó lábmunka és a gyorsúszó karmunka keveredése volt. Később, Hebner nevű úszónak köszönhetően a váltott karmunkához (minden egyes karmunka) a mellúszás lábmunkájához hasonló lábtechnika társult.

A 20-as, 30-as években alakult ki a mai alapvető hátúszó technikához hasonló mozgás.

Az 1980-as években a karmunka némiképp változott. A hajlított karú technika segítségével könnyebben győzték le a hátúszók a víz közegellenállását.

A hátúszásban résztvevő izmok, karmunkánál: nagy mellizom (m.pectoralis major), széles hátizom (m.latissimus dorsi), deltaizom (m. deltoideus), nagy görgetőizom, (m. teres major);

Lábmunkánál: csípőhorpasz izom (m. iliopsoas) és a négyfejű combizom (m. quadriceps).

Az ülő életmód okozta izomgörcsök, fájdalmak, illetve a nyak-és a gerincbántalmak (gerincferdülés, Scheuermann-kór,stb.) megoldására a speciális gyógytorna mellett a hátúszás a legalkalmasabb.

A hátúszás helyes kivitelezése igen fontos!

A helytelenül végrehajtott karcsere, illetve a gyors, kapkodó mozdulatok mellett gyakori hiba, hogy az úszó nem a karját helyezi hátra, hanem a fejét hajtja a karjára. A lábtartás gyakorlatai (spicc, pipa) is sok gyakorlást igényelnek.

A jó technikájú, helyesen kivitelezett hátúszást szakember segítségével érdemes elsajátítani.