A gerincferdülés (scoliosis) csoportosítása sokféle szempont alapján lehetséges.

1 Etiológiai felosztás

1.1 Ismert okú (secunder) gerincferdülés

Hátterében álló aszimmetriát okozó faktorok:

• csontozati probléma, veleszületett csigolyafejlődési rendellenesség (ékcsigolya, félcsigolya, részleges vagy teljes blokkcsigolya) vagy bordaösszenövés,

  

  1.ábra: ékcsigolya

• neuromuscularis eltérés, azon belül is;
  • idegrendszeri betegség (polyomyelitis anterior acuta, infantilis cerebral paresis, Friedrich ataxia, Charcot-Marie-Tooth betegség, syringomyelia, myelo-meningocele, gerincvelőtumor, discus hernia),
  • izombetegség (arthrogryposis, dystrophia musculorum progressiva, spinalis muscularis atrophia),
• fibropátiás elváltozás (neurofibromatosis, pleuracallus),
• mezenchimális rendellenesség, például:
  • veleszületett rendszerbetegség, mint a Marfan syndroma,
  • szerzett eltérés, akár a Still betegség,vagy steril elhalás,
• trauma:
  • vertebrális következménye (törés, műtét, röntgensugárhatás,)
  • extravertebrális következmény (hegesedés okozta aszimmetrikus mozgás).
• alsó végtagi hosszkülönbség,
• anyagcsere betegség, endokrin kórkép.

1.2 Ismeretlen eredetű (primer) scoliosis.

2 A gerincferdülés minőség szerinti felosztása:

• Funkcionális scoliosis:
  • csigolya szerkezeti eltérés nem mutatható ki,
  • a tengely körüli elcsavarodás hiányában nem jelenik meg borda- vagy izompúp,
  • kifejezetten mobilis,
  • előrehajláskor vagy fekvéskor az oldalirányú eltérés eltűnik.
  • Primer funkcionális scoliosis: nincs kideríthető ok.
    Jellemzői:
    • balra konvex,
    • nagy ívű,
    • lumbodorzális kiterjedésű,
    • lányoknál, a pubertás idején mintegy 15%-ban jelentkezik.
  • Szekunder funkcionális scoliosis: valódi (csontozati aszimmetria) vagy látszólagos (ízületi kopás, izomzsugorodás, beidegzési zavar, antalgiás (kényszertartás) tartás következtében kialakuló) végtaghossz-különbség kompenzálása.
    Jellemzői:
    • a rövidebb oldal felé konvex,
    • lumbalis, lumbodorzalis jellegű,
    • a hosszkülönbség külső pótlásával megszüntethető (statikus),
    • idővel fixálódhat, struktúrálissá válhat.

  

  2. ábra: végtaghossz különbség
  kiegyenlítése okozta gerinc,
  csípő- és vállvonal korrigálódás

• Strukturális scoliosis: a gerinc generalizált, háromdimenziós, kombinált deformitása.
  Csontozati háttere:
  • a frontális síkú elhajlás a csigolyák ék alakúvá válásával,
  • a szagittális síkú ívek elsimulása, (ritkán fokozódása),
  • transzverzálisan a csigolyatestek egymáshoz képesti (torqualódás),illetve önmagukon belül történő elfordulása (torzió).

Leggyakoribb (80%) az ún. idiopátiás scoliosis:

• fixált, nem korrigálható,
• rossz prognózisú,
• etiológiája nem ismert, de genetikai determinációja valószínűsíthető,
• kialakulásában fontosak a biomechanikai faktorok is (fokozott fizikai igénybevétel, helytelen testtartás, a törzs izomzat nem megfelelő állapota),
• a 100 alatti típusnál a nemek szerinti megoszlás nem mutat különbséget,
• a 100 fölötti eltérésnél a nők aránya 4-szeres.

3 A gerincferdülés kialakulásának ideje szerinti felosztás:

• Infantilis scoliosis: születés után, 3 éves korig kialakuló forma;
  • fiúknál gyakoribb,
  • általában balra konvex, thoracalis ív jellemzi,
  • ellapíthatja a konvexitás felőli koponyafelet,
  • fokozhatja a lumbalis lordosist,
  • kialakulását elősegítheti a mozgásfejlődés sürgetése (korai felültetés, felállítás, járatás),
  • a legrosszabb a prognózis tekintetében.
• Juvenilis scoliosis: 5-10 éves kor közt megjelenő forma;
  • lányoknál gyakoribb,
  • jobbra húzó, háti ív jellemzi,
  • meglehetősen rossz prognózisú.
• Adolescens scoliosis: 10-14 éves korban ismerhető fel;
  • lányoknál gyakoribb,
  • jobbra konvex dorsalis kitérés jellemzi,
  • a prognózisa jobb, mint a korábban kialakuló formáknak.

A gerincferdülés és az életkor mindenkori összefüggése:

• a gerincferdülés minél korábbi életévben jelentkezik, annál rosszabb végkifejlet várható,
• a deformitás kialakulása és további romlása döntően a növekedési lökés időszakaira tehető, tehát a hirtelen, látványos növés gerjesztheti a skoliotikus elváltozást,
• a csontrendszer hirtelen növekedését az izom- és ízületi rendszer megerősödése csak később tudja követni,
• a meg növekedett teherkarokat az adott szituációhoz még gyenge izomzatnak kellene megtartani,
• a gravitáció a már fennálló aszimmetriákkal (pl. önmagában az egykezességgel) összeadódva aránytalanul nagy „ferdítő” erőként hatnak,
• a csontozat és a hozzá idomuló izomzat, szalagrendszer, ízület aszimmetrikusan fejlődik tovább,
• ráadásul a diagnosztizálás és a kialakulás ideje közt sajnos sokszor hosszú idő telik el, rontva a várható prognózist,
• az első menstruáció megjelenése kapcsán általában szintén fokozódik a gerincferdülés, hiszen a női hormonok hatására az eleve lazább szalagrendszer tovább nyúlik, engedve az aszimmetriáknak,
• a terhesség az említett hormonhatáson túl a testsúly növekedés miatt jobban terhelt has- és hátizmok kimerülése kapcsán is gerincferdülést fokozó hatású lehet.
• a megszületett baba emelgetése és a szoptatás okozta hormonváltozás tovább ronthatja az állapotot.

Az életkor és a csontérés állapota párhuzamos, de nagy egyéni eltérést mutathat:

• koraérett típusnál hamarabb zárul a csontosodás, mint az átlagnál,
• későn érő típusnál lassabb a folyamat.

A csigolya csontosodási mutatója a csípőtaréj apofízisének csontosodási fázisa alapján ítélhető meg a medencéről készült röntgen felvétel alapján (Risser jel):

• 0: ha a csontosodás még nem indult el,
• 1: a csípőlapát tarajának elülső negyedéig tart a csontmag,
• 2: a csípőtaréj feléig látható a csontosodás,
• 3: a csontosodás a csípőtaréj elülső háromnegyedéig terjedt,
• 4: a csontsáv elérte a hátsó felső csípőtövist,
• 5: az apofízis teljesen elcsontosodott, kialakul az egységes zárólemez, tehát a csontosodás folyamata lezárult.

  

  4. ábra: csontosodási fok százalékos arányban

A csontérés alapján várható progresszió:

• a csontszerkezet alakulási képessége nagyfokú, kezelés nélkül a skoliotikus eltérések nagymértékben fokozódhatnak (Risser 0-1-2),
• a sruktúrális károsodás várhatóan fokozódik (Risser 3-4),
• a csontozat változása a továbbiakban minimális (Risser 5).

4 A gerincferdülés fő görbületének lokalzációja szerinti felosztás:

4.1 Csigolyatípus szerinti felosztás:

• nyaki, avagy cervicalis gerincferdülés: önállóan ritka, az általa okozott izomtúlterheltség talaján gyakori a rendszeres fejfájás,
• háti, avagy thoracalis gerincferdülés: a mellkasi szervek nyomása miatt a tüdő és szív munkáját nehezíti,
• dorsolumbalis, avagy toracolumbalis gerincferdülés: a lábak terhelésének következményes aszimmetriája fokozza a konvex oldali csípő- és térdkopás esélyét,
• ágyéki, avagy lumbalis gerincferdülés: a mozgáshatárokat könnyebben szűkíti, illetve kompenzáló túlmozgásra kényszeríti az ép csigolyákat, emiatt hamarabb okozhat mozgásszervi tüneteket,
• kétívű gerincferdülés: hajlamosabb nagyobb progresszióra, mint az egyívű típus.

  

  5.ábra: dorzo-lumbalis, lumbalis és thoracalis scoliosis

4.2 King szerinti felosztás:

• I. típus: lumbalis fő görbület, elhanyagolható thoracalis ívvel,
• II: egyformán domináns thoracalis és lumbalis görbület,
• III: thoracalis fő görbület, enyhe lumbalis ívvel,
• IV: hosszú, lumbalis szakaszba torkolló thoracalis görbület,
• V.: thoracalis duplagörbület.

4.3 Schroth féle funkcionális felosztás:

• 3B, azaz 3 ívű (németül Bogen) gerincferdülés: háti fő ív mellett kompenzatórikus nyaki- és ágyéki ívek, szimmetrikus lábterheléssel,
• 3BH, azaz 3 ívű gerincferdülés, medence eltolódással (Hüfte = csípő): nagyobb háti főív, relatív csípőprominencia és -hátracsavarodottság a konkáv oldalon,
• 3BH gerincferdülés vállpúppal: két, ellenirányú háti ív,
• 4B, azaz 4 ívű scoliosis: lumbalis főív, csípőeltolódás a háti ív konvex oldalán,
• 4B–THL scoliosis: hosszú, thoracolumbalis főgörbület, cranialis és caudalis kompenzatórikus ívekkel,
• kevert vagy speciális forma: pl. egyetlen, önálló ív.

5 A gerincferdülés fok szerinti felosztása:

Cobb fok:

• a görbület fokát mutatja,
• álló helyzetben készült, lehetőleg a teljes gerincet mutató, anteroposzterior irányú röntgenfelvételen mérhető,
• az oldalirányú kitérés kezdetét és végét jelentő határcsigolyák zárólemezére vetített merőlegesek által bezárt szög kiegészítő szöge,
• minél nagyobb, annál kisebb a kompenzálódás lehetősége, tehát annál rosszabb a mozgásszervi státusz és a progresszió.

  

  6. ábra: a Cobb fok mérése a nyaki-, háti- és ágyéki szakaszon

Cobb fok szerint a gerincferdülés lehet:

• enyhe: ha 10 fok alatti, ennek gyakorisága manapság 2-3%,
• közepes: ekkor 11-30 fok közti, ez a népesség kb. 7‰-ban észlelhető,
• középsúlyos: 31-60 fok közti, gyakorisága 0,1-0,3 %,
• súlyos: 60 fok fölötti, ritka.

  

  7. ábra: a Cobb fok súlyosságának mértéke

A Cobb fok és a progresszió összefüggése:

• 30 Cobb fok alatt a növekedés befejeződése után is általánosságban jó prognózissal számolhatunk,
• 30-50 Cobb fok közt a szakirodalom adatai szerint a biológiai érést követően is, folyamatos rosszabbodásra lehet majd számítani, átlagosan 0.5 fokkal évente,
• 50-750 esetén 0.75-1 Cobb fok/év romlás várható, mely az 50. életévtől a szervezet legyengülése révén 20 –ra emelkedhet, 65 éves kortól elérheti a 30-ot is évente,
• a 100 fok alatti scoliosis ritkán jár életet megrövidítő cardiopulmonaris következménnyel, de a teljesítőképesség csökkentő hatása már a 45 Cobb foknak is jelentős lehet.

6 A gerincferdülés talaján létrejött rotáció szerinti felosztás:

A csigolya csavarodottságának mértéke egyenes arányban áll a prognózissal.

A rotáció elemei:

• axiális rotáció: a csigolyatest elfordulása a saját tengelye körül,
• intervertebrális rotáció: a szomszédos csigolyák egymáshoz képesti elfordulása.

6.1 Általános rotációs mérés

A röntgenfelvételen látható legnagyobb eltérést mutató, ún. csúcscsigolya tövisnyúlványának a csigolya testéhez viszonyított helyzete alapján:

• egykeresztesnek nevezhető a csavarodás, ha a csigolya középvonalától való eltérése nem haladja meg a csigolya szélességének egy hatodát,
• kétkeresztes, amennyiben 2/6- nyi az eltolódás,
• háromkeresztes, ha eléri a csigolyatest peremét,
• négykeresztes, ha ennél is nagyobb a kitérés az alaphelyzetből.

6.2 Raimondi féle rotációs beosztás

A legjobban rotálódott csigolya szélessége és annak konvex szélétől a pedunkulusig mérhető távolság aránya egy adott táblázat segítségével fokértékké alakítható.

6.3 Nash-Moe féle mérés

Az ívgyök konvex oldali röntgenárnyékának vetülési helyét jelöli (0- xxxxx vagy 0-5 fok közt).

6.4 Centiméteres bordapúp mérés

Adams-teszt:

• álló helyzetből lassan, előrehajolva, csigolyáról csigolyára,
• lógatott fejjel és karokkal,
• nyújtott térddel,
• a bordakosár két oldalán látható legnagyobb szintkülönbség a mérés helye,
• a domború oldalra állított vízszinteshez képest mérendő az ellenoldali pont távolsága, az aktuális csigolya tövisnyúlványától ugyanakkora távolságban.

  

  9. ábra: bordapúp mérési alaphelyzet

6.5 Scoliometer

Lényege:

• egyszerű, könnyű, műanyag borítású eszköz, melyben kis fémgolyó tér ki egy ívelt sínpályán, mutatva a vízszinteshez képesti elmozdulás fokértékét az alatt lévő skálán.
• a középső, lukas rész helyezendő rá a gerincre a megfelelő mértékben előrehajolt helyzetben, a mellkas kosárra támasztva minél nagyobb felületen a talpi részt.

Előnyei:

• a változás így bármikor ellenőrizhető, percek alatt,
• nem jár sugárterheléssel, mint a röntgen,
• objektívabb, mint az egyszerű fizikális vizsgálat,
• a kapott rotációs érték utal a görbület állapotára, a gerinc lateralizálódására is.

6.6 Testfelület mérés

Az egyik legprecízebb módszer. Lézer segítségével felmérhető álló helyzetben is a borda- és izompúp okozta különbség.

A rotáció hatása:

• a thoracalis szervek terhelése miatt okozhat keringési- vagy légzőszervi panaszt,
• a porckorongokra, az izmokra, a szalagokra és a kisizületekre gyakorolt hatása révén csökkenti a mozgathatóságot,
• elősegíti a fájdalom kialakulását,
• rontja a testképet.

7 A gerincferdülés által befolyásolt egyensúlyi helyzet szerinti felosztás:

• kompenzált gerinc:
  • álló helyzetben a fej a medence közepe fölött helyezkedik el,
  • a függőón a C7 (nyaki csigolya) tövisnyúlványán és a farpofák között halad,
  • a vállak és a medencék szinkronban állnak,
  • relatív kisebb a mozgásszervi panaszok előfordulási aránya,
• dekompenzált gerinc:
  • a fej, a mellkas vagy a medence eltolódik a lábak fölé vetíthető hengerpalástból, azaz a minimumzónából,
  • ezáltal a tartás feladata fokozott izommunkát jelent,
  • könnyen porckorong degenerációt és ízületi túlterheltséget okoz.

8 A gerincferdülés iránya szerinti felosztás:

A felső, dorsalis terület szempontjából van jelentősége, a domináns kéz miatt.

• balra konvex (háti) típus: jobb kezesség esetén, (mely a lakosság 90%-át jellemzi), minden jobb kézzel indított mozdulat hatására a gerincről eredő és a felső végtagon tapadó izmok húzó hatása segíti a korrekciót,
• jobbra konvex (háti) görbület: az egykezesség okozta izomaszimmetriák erősítik a progressziót.

9 A gerinc szagittális síkbéli változása szerinti felosztás:

• Normális háti kyphosis-sal és ágyéki lordozis-sal járó gerincferdülés:
  • leginkább a funkcionális gerincferdülésre jellemző,
  • enyhe Scheuermann betegséggel szövődött esetekben gyakori.
• Fokozott ívű gerinc:
  • meg növekedett mértékű háti kyphosis és fokozott ágyéki lordosis,
  • ritkán jelenik meg, főleg Scheuermann betegségnél, laza szalagrendszer és gyenge izomzat esetén.

    

    11. ábra: fokozott háti kifózist okozó gerincferdülés

• Elsimult ívű gerinc:
  • csökkent háti kyphosis (lapos hát) és csökkent ágyéki lordosis,
  • a csavarodottsággal, tehát a borda- és izompúp mértékével arányos,
  • beszűkítheti a flexió és az extenzio mozgástartományát,
  • csökkentheti a nyújthatóságot.
• Homorú hát:
  • egységes lordosis-sá alakuló háti és ágyéki szakasz,
  • beszűkíti a mellkas körfogatát,
  • cardiorespiratorikus szövődményre hajlamosít,
  • a megcsappant rugózási képesség miatt a porckorongok degenerációját is előtérbe helyezheti,
  • egyértelműen progressziós faktorként viselkedik,
  • az anteflexios deficit prediszponáló faktora a scoliosis kialakulásának.
• Kevert típus:
  • a hát íve homorúbb a kelleténél, de a deréktáj normális ívű: gyakori önálló háti görbületnél,
  • a hát íve normális, de az ágyéki gerinc homorulata fokozott: egyívű, lumbalis görbületre jellemző.

Egyéb jellegzetességek:

• az álló testhelyzetben látható fokozott ágyéki lordosis az ülő helyzetben hátradomborodik.
• számít a gerinc akaratlagos korrigálhatósága is, ha testtudatilag és izomzatilag nincs akadálya a helyes tartásnak, jobb a prognózis.

10 A gerinc nyújthatósága (elongáció) szerinti felosztás:

• mobil gerinc:
  • kényelmes háton fekvő helyzetben, fixált medencével a páciens fejtetővel 2 centiméternyit tud nyúlni,
  • a passzív nyújthatóság a véghelyzetből még 3 centiméter,
• hipermobil gerinc:
  • aktív nyújtás 4 centiméternyi,
  • segítséggel plussz 1 centiméter nyerhető,
• rigid gerinc:
  • önerőből 1 centiméter nyúlás,
  • a fej finom húzása sem növeli a kitérés mértékét.

11 A görbület mobilizálhatósága (korrigálhatóság) szerinti felosztás:

• mobilis görbület: aktív mozgás során a görbület jól korrigálódik,
• mobilizálható görbület: passzívan oldható a kóros ív,
• merev görbület: a görbület mértéke nem, vagy alig változik mozgás hatására.

Bending felvétel: a korrigálhatóság felmérésére használt módszer, mely során az álló helyzettel összehasonlítjuk a bal- és jobb oldalra hajláskor látható kép Cobb fokát a röntgenfelvételeken.

Jellemzők:

• a görbület irányába történő lateralflexio csökkenteni,
• az ellenkező irány fokozni tudja a kóros ív méretét,
• mértéke fordítottan arányos a rosszabbodás várható szintjével.

A korrigálhatóság szintjét befolyásolja: az alkati sajátság, (azaz az általános mozgathatóság) főleg a lateralflexio és a rotáció irányában.

12 A várható időbeli lefutás alapján történő felosztás:

• önállóan gyógyuló,
• kezeléssel javítható,
• szinten tartható,
• enyhén romló,
• fokozott progrediációjú,
• gyorsan, nagymértékben rosszabbodó gerincferdülés.

A prognózis a következőkben felsorolt paraméterek függvényében ítélendő meg:

• 

  12. ábra: súlyos gerincferdülés

  a deformitás jellege, típusa,

• az érintett csigolyák helye és száma,
• a Cobb fok,
• a rotáció értéke,
• a kompenzáltság mértéke,
• a szagittális érintettség,
• a korrigálhatóság szintje,
• a mobilitás,
• az izmok állapota,
• a szalagok ellenállása,
• a növekedés üteme,
• a csontérés sajátosságai,
• a nem (a női mivolt esetén 10-szeres a progresszió rizikója),
• a hormonháztartás állapota, (pl. az első menstruáció megléte, esetleges terhesség fennállása, klimax),
• az aktuális életkor,
• biológiai és szellemi érettség (pl. betegségtudat, felelősségvállalás szempontjából),
• az általános állapot (pl. elhízás, vitamin hiány),
• egyéb kórképek (pl. pajzsmirigy túlműködés), kóros állapotok (pl. végtaghiány),
• esetleges társbetegségek (pl. Scheuermann betegség, pajzsmirigy túlműködés),
• szövődmények (pl. porckorong sérv, szívmegnagyobbodás),
• fizikai terhek (pl. emeléssel, tartósan aszimmetrikus testhelyzettel járó munka),
• lelki problémák (pl. anorexia nervosa, pánikbetegség),
• szubjektív panaszok (pl. fájdalom),
• a deformitás észlelésének időpontja és az azóta eltelt idő közti különbség,
• az eddig alkalmazott kezelés típusa, minősége és eredményessége,
• a progresszió mértéke és időbeli lefutása,
• a családban való előfordulásból levonható következtetések,
• az együttműködés hajlama a páciens, a család és a környezete részéről.

Lehetséges kezelések