Az úszás egyik leghatékonyabb mozgásforma, és nagyjából egyidős az emberiséggel.

Már az ókor embere valószínűleg több úszásnemet ismert, erről tanúskodnak: asszír, egyiptomi domborművek, hieroglifák, illetve ókori írások (Platon). Az egyik legrégebbi egyiptomi műemlék kép például úszó embereket elevenít meg.

A régészek pedig i.e.3. évezredből tártak fel rituális fürdőket, úszómedencéket. Az ókori görögöknél az úszás a műveltség egyik fokmérője volt.

A XIX. században vált az úszás fokozatosan sporttevékenységgé. 1880-ban Siófok és Balatonfüred között rendezték az első úszóversenyt. Magyarországon ez a sportúszás kezdete. Hajós Alfréd 1896-ban megszerezte az első magyar úszó olimpiai aranyérmet.

A Nemzetközi Úszó Szövetség FINA (Federation Inernationale de Nation) 1906-ban, a Magyar Úszószövetség pedig 1907-ben alakult meg.

A FINA a versenyszámokat 3 úszásnemre osztotta:

• mellúszás
• gyorsúszás
• hátúszás
• a negyedik legfiatalabb úszásnem, a pillangóúszás csak a későbbiek során vált külön versenyszámmá, amikor 1952-ben a FINA elválasztotta a mellúszástól.

A különböző úszásnemek fejlődése:

Mellúszás:

A mellúszás a legősibb, legösszetettebb és legenergiaigényesebb úszástípus, technikája nagyon sokat változott az évek során a kar- és lábmunkát illetően.

A mellúszás fejlődésében a kezdeti széles-, nagy kiterjedésű mozgások egyre inkább leszűkültek.

Fejlődésében több nagy korszakot különböztetünk meg.

• Ortodox technika – Rademacher és Sietas két német (a két világháború között) alakította ki ezt a technikát, amelynek a lényege, hogy a széles karmunka illetve a széles lábmunka során minél nagyobb tömegű vízmennyiséget mozgasson meg az úszó.
• Klasszikus technika – során a karmunka és a lábmunka ideje is lényegesen lerövidült. Fő szempont volt, hogy a lábszárral és talppal végzett toló mozgás minél gyorsabb legyen. Kezdetben a fejtartásra semmilyen szabály nem vonatkozott, de jellemző volt a víz alatti fejtartás. Később a Nemzetközi Úszó Szövetség ( FINA) szigorítása következtében ez megszűnt..
• Késleltetett levegővételű mellúszás – ez a módszer forradalmasította a mellúszást. Az 1960-as években felgyorsult a kar- és a lábmunka ritmusa, és csökkent a kar- és lábmunka szélessége.
• Gurulótechnika – 1970 években a szűk kar- és lábtempó következtében a mellúszás ritmusa gyorsabbá válik. A szűk lábfelhúzás után a lábmunka energikus, a kartempót víz alatti helyzetben kezdi az úszó.

Forrás: Az úszás oktatása. Dr. Arold Imre